Főleg a szabadban való futásé, a februári tavaszban.

Tehát az első, szinte azonnal jelentkező, kézzel fogható egészségre gyakorolt hatása a futásnak a MEGFÁZÁS. Legalább is nálam.

Történt ugyanis a múlt pénteken, hogy fogtam magam az első igazán szépnek tűnő idei napon, és felhúztam a nyúlcipőt! Na nem menekülni készültem, hanem végre az első idei szabadban véghezvitt futásra. Már nagyon hiányzott, a több hónapnyi "izomszagú" edzőtermi futópad taposás után. Végre egy igazán jót mozogni a friss levegőn, ami nem is olyan friss, hanem inkább kipufogó gáz szagú, de a sok konditermi "tesztoszteronszag" után, az is felüdülés!
Nakérem, szóval beöltöztem, ahogy ilyenkor illik, egy poló, rá még egy kapucnis, elvileg 17°C-t mutat a műszer. A sapka, sál, kesztyű trió már eleget teljesített a télen, így pihenőt kaptak, nem kellett futniuk.
Magát a futást inkább nem részletezném, a szokásos útvonal, ebből fakadóan a szokásos táv, az idő, az pedig a mindenkori formámtól függ. Csatolok inkább egy képet, a körről, ma már az ember telefonja ilyenekben is segít informálódni ugyan is.

Erről beszélek:

Amúgy az időm sem volt rossz, ahogy az a képen látszik, ja persze nekem nem rossz, de egy kenyai gepárdlábú sporttárs ezt biztos másként látná.

Jó volt, jól esett, büszke is voltam magamra, hogy megy ez még, semmi rozsdásodás, semmi izomláz.
Na de jött a másnap, na nem úgy, nem lettem másnapos, még mielőtt bárki erre gondolna, bár majdnem úgy éreztem magam. Ugyanis volt átkozott fejfájás, sivataggá száradt torok, ami olyan érzés volt, mintha megettem volna két zacskó őrölt fahéjat szárazon. Mindezek mellé pedig olyan nedves orr, mint a Costa Concordia gépházának folyosói. Délutánra megjött a menetrendszerű láz is. Bravó, gondoltam magamban, megérte törődni a testemmel!
Azóta a láz eltűnt, a takony meg tartja magát, ahogy az utasszállító hajó is a vízben könyököl még, de remélem az én problémám hamarabb tünetmentesül.

Tanulság: Ne "hősködjetek" a csalóka időben, mert úgy jártok ahogy én. Bevallom nem kellemes érzés, de a futás még így is megérte, mennék megint csakhogy most 50 métert sem tudnék lenyomni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.